Neveljünk olvasókat!

Égigérő

A szövegértés készsége, amit a meséléssel hamuba sült pogácsaként adhatunk a gyerekeink tarisznyájába

Hanula Erika, tanulás-módszertan oktató vendégírása

2020. március 10. - Réka Czakó

father-1633655_1920.jpg

Szülőként a legjobbat akarjuk a gyerekeinknek. Adunk nekik mérhetetlen mennyiségű szeretetet és sok figyelmet, megtanítjuk őket mások tiszteletére, a környezettudatos életre, az érzelmeink helyes kezelésére és egy sor más olyan dologra, amivel boldog életet remélünk biztosítani nekik. Ez mind nagyon szuper, sőt bárcsak minél több szülő tenné ezt meg! Bárcsak több kiegyensúlyozott, önmagával és a világgal békében élő gyerek (illetve felnőtt) szaladgálna a világban.


Van viszont egy olyan készség, ami sokkal kézzelfoghatóbb eredményeket hoz, és úgy gondolom, a megléte közvetve ugyanúgy hozzájárul a boldog élethez. Bár nem magasröptű értékekről és nem is mély érzelmekről beszélek, mégis a hiánya megkeserítheti a gyerekek életét, a megléte viszont kiteljesítheti azt.
Ez pedig nem más, mint a szövegértés. Az a képesség, hogy egy írott vagy hallott szöveget megértünk, ki tudjuk szűrni a lényegét és a saját szavainkkal megfogalmazva vissza is tudjuk adni az értelmét.
Arról a szövegértésről beszélek, amit a PISA felmérések alapján egyre gyatrábban tudnak teljesíteni a magyar iskolások.  Arról a szövegértésről, amit bár leginkább az iskolával kötünk össze, mégis jóval, jóóóóval az iskola megkezdése előtt kezdünk el használni és fejleszteni.


Tanulás-módszertan oktatóként újra és újra megdöbbenek azon, mennyire nem tudnak a gyerekek helyesen szöveget értelmezni. Nem azért, mert buták lennének, teljesen átlagos, okos, aranyos, kedves gyerekekről van szó, csak egyszerűen nem fejlesztették megfelelő mértékben a szövegértési készségüket. Utálom a „fejleszteni” szót használni, mert annyira az iskola és az erőltetés szavak kötődnek hozzá. Én a fejlesztés alatt annak a természetes folyamatnak a támogatását értem, ami olyan, mint amikor egy pici gyerek megtanulja az anyanyelvét. Bár persze nagy erőfeszítést kíván az agytól és az idegrendszertől, mégis játékosan, természetesen és szigortól mentesen zajlik mindez.


Pont így kéne, hogy történjen a szövegértés fejlődése is. Mit tehetünk szülőként, hogy ezt a folyamatot elősegítsük?
Amíg pici a baba, figyeli a körülötte lévő világot, próbálja értelmezni a szavak és mondatok jelentését. Ilyenkor rengeteget segít az, ha beszélünk hozzá. Hiába nem válaszol, hiába gondoljuk azt, hogy nem is feltétlen érti a mondandónkat, az ő kis agya rendületlenül dolgozik, értelmez, válogat, tárol, szerkeszt, egyszóval fejlődik.
Ha már pár éves, lehet vele jókat beszélgetni, persze az ő szintjén. Például este számba vehetjük, mi minden történt aznap. Először csak a szülő mesél, majd fokozatosan bevonhatja a gyereket is a felidézésbe, ezzel segítve a memóriát és a kifejezőkészséget. Nem olyan könnyű ám az elején szavakba önteni még az egyszerűbb történéseket sem. (Ha valaki felnőttként kezdett valaha nyelvet tanulni, tudja milyen nehéz elmondani egy napját a tanult nyelven). Amikor már nagyobbacska a gyerek, lehet kérni, hogy ő mesélje el, milyen volt a napja, de akár azt is, emelje ki, mi volt a legjobb aznap. Így tanul meg súlyozni a fontos és kevésbé fontos események között, ami nagyon sokat segít majd később, amikor az iskolában egy nyomtatott szövegből kell majd kihalászni a lényeges pontokat.


Mondanom sem kell, hogy az alapozás után a valódi szövegértési készséget akkor fogják megizmosítani a gyerekek, amikor meséket hallgatnak, majd később maguknak olvasnak.
Sajnos sok olyan gyerek van, aki annyira hiányos szövegértési képességgel kerül iskolába, hogy a szóban adott instrukciókat sem tudja megfelelően értelmezni. Emiatt (is) nagyon fontos, hogy halljanak meséket. Hallás után értelmezni egy történetet és követni a vezérfonalat nem egyszerű feladat egy fejlődésben lévő gyerekagynak, de a rendszeres és megfelelő nehézségű gyakorlás csodákra képes. Ha túl nehéz egy szöveg, elveszti a gyerek a fonalat (és ezzel együtt a motivációját is), ha pedig túl könnyű, nem fog fejlődni. Persze ehhez nem kell vaskalaposan ragaszkodni, ebben a cikkemben leírtam, nálunk hogyan csúszkálnak a gyerekek a korosztályos könyvek között.
A rendszeresség viszont kulcsfontosságú tényező! Minden sportoló tudja, hogy ha valóban fejlődni akar, akkor nem elegendő hébe-hóba edzeni, hanem rendszeresen, minden nap foglalkozni kell vele. Ugyanez igaz akkor is, ha az olvasásról, illetve a szövegértés fejlesztéséről van szó. Még ha csak pár perc is jut egy napra, ne maradjon ki az olvasás egyetlen nap sem! (És persze nem kell a kardunkba dőlni, ha néha mégis előfordul ilyen nap. Tudjátok, az ember nem a karácsony és szilveszter közti egy héten hízik meg, hanem szilveszter és karácsony közti 51 héten.)


Az a gyerek, akinek rendszeresen olvasnak, aki bele tud mélyedni a történetekbe és akivel sokat beszélgetnek otthon, mérföldekkel előrébb fog tartani a kevésbé szerencsés társaihoz képest már az iskolába lépése idején is! És persze, aztán jön az iskola, ahol ezt a készséget tovább fejlesztik.
Ha nincs semmi fennakadás és még a pedagógusok is jók, innentől gyönyörűen ívelhet fel a gyerek szövegértése.


A gyakorlat azonban sokszor mást mutat. Én nem tartom jó megoldásnak, hogy szidjuk az iskolát, a tanárt, a rendszert meg minden egyebet (bár tény, hogy sokszor ezeknek vaskosan köze van a rossz előmenetelhez), hanem nézzük meg, mi az, amiben mi tudunk segíteni a gyereknek.
Kérdezzünk rá rendszeresen, mit tanul az iskolában. Meséljen el egy-egy leckét a saját szavaival. Mesélje el, mi történt vele aznap. Idézzük föl közösen, miket csináltunk mondjuk egy nyaraláson. Meséljünk mi is a saját napunkról. Meséljünk arról a könyvről, amit épp most mi olvasunk. Hosszú unalmas várakozások alatt írjunk szóban mesét/kitalált történetet. Beszélgessünk sokat. Persze, a tanulás megsegítése ennél sokkal összetettebb feladat, de magát a szövegértést sok-sok beszélgetéssel és olvasással nagyon jól lehet fejleszteni.

Nekem is vannak kamasz gyerekeim, tudom, mekkora fenyegetést jelent a kütyük világa. Jómagam nem tartom ördögtől valónak a technika vívmányait, ez is csak egy eszköz, amit meg kell tanulnunk jól kezelni – illetve meg kell tanítanunk erre a gyerekeinket is. Szerintem jól megfér egymás mellett a képernyő és a könyv, ha okosan csináljuk. Ha most a szövegértésről van szó, úgy is fel tudjuk használni a technikát, hogy a gyerek is jól érezze magát. Kérjük meg, hogy mesélje el, milyen játékot játszik a számítógépen. Mi a lényege? Foglalja össze a legfontosabbakat. Nagy vonalakban mesélje el, mi a cél, hogyan lehet elérni azt. Miért szereti, mi a jó benne? Ezek mind olyan kérdések, amik segítenek kiszűrni a lényeget, ráadásul, a gyerek repesni fog az örömtől, hogy érdeklődünk iránta/a hobbija iránt. Filmek esetén ugyanezt meg lehet csinálni: miről szól, mi a lényeg, milyen szálakon fut a cselekmény stb.


Mindazonáltal, az iskolai szövegértés azt követeli meg, hogy írott szövegből tudjon a gyerek lényeget kiszűrni, ezért elengedhetetlen, hogy az olvasás továbbra is része legyen a mindennapjainak. (A képernyős időtöltéskor képből kell lényeget kiszűrni, nem betűkből.)
Ahhoz, hogy egy (kis)kamasz ne hagyja el a könyveket, igazán jó varázslónak kell lennünk nekünk szülőknek. Ennek a módszeréről könyveket lehetne megtölteni, de a megfelelő alapozás után szerintem, ha két irányelvet szem előtt tartunk, nagy baj nem lehet. 1. Hagyjuk a gyereket választani, hogy mit akar olvasni, illetve ajánljunk neki sok-sok fajta könyvet 2. Szeretettel, de határozottan ragaszkodjunk hozzá, hogy minden nap, rendszeresen olvasson a gyerek. Sokszor elmondtam, hogy a nyílt kommunikáció híve vagyok, tehát ha elmagyarázzuk a gyereknek, hogy miért fontos a rendszeres olvasás, könnyebben elfogadja a szabályokat.


Ebben a korban, amikor a fejünk búbjáig ér az információ áradata, életbevágóan fontos, hogy tudjunk szelektálni és értelmezni. A jó szövegértés egy olyan kincs, amivel valóban megkönnyíthetjük a gyerekeink életét, és ehhez a kulcs a kezünkben van.


Záró gondolatként pedig hadd tegyem hozzá, hogy a cikkben egyszer sem említettem, hogy a jó szövegértési készséggel a gyerekek jobb jegyeket hoznak majd az iskolából. Ez csak a „melléktermék”, a cél az, hogy a való életben tudják majd alkalmazni a szövegértésüket. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne örülni a jó jegyeknek is, csak ne ez legyen a fő cél.

Hanula Erika
tanár, blogger, tanulás-módszertan oktató
https://www.mindenmegtanulhato.hu/

 

Kép: ambermb/pixabay

Szívesen csatlakoznál az Égigérő mára 15000 tagot számláló "Neveljünk olvasókat!" csoportjához? Szülőként, pedagógusként, gyerekekkel vagy könyvekkel foglalkozó szakemberként, irodalomrajongóként érdekel a gyerek-, és ifjúsági irodalom, a mesélés, az olvasóvá nevelés? Csak egy kattintás a képre, 3 kérdés megválaszolása és már nyitom is a kaput!

43051430_1893700910716205_3099234459329757184_n.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://egigerokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr8615513824