Neveljünk olvasókat!

Égigérő

Az én gyerekemnek nem lehet mesélni!

Hogyan, mikor és milyen könyveket forgassunk örökmozgó 1-3 évesekkel, hogy eljussunk a nyugodt esti mesélésekhez?

2019. április 02. - Réka Czakó

1378556_509094849176825_1891456035_n.jpg

6 hónapja indult az Égigérő Facebook közössége, a „Neveljünk olvasókat!“ csoport. A fél év alatt számtalan meséléssel, gyerekkönyvekkel, olvasóvá neveléssel kapcsolatos kérdésre kerestük együtt a választ. A csoportban hétről-hétre térnek vissza ugyanarra a korosztályra vonatkozó kérdések, felvetések. Hogyan kössük le az 1-3 éves kicsiket a mesekönyvekkel? Mit tegyünk, ha nem marad a gyerek egy helyben, amíg mesélünk neki? Az eddig mesekedvelő minimoly egyik napról a másikra elvesztette türelmét a történetekkel kapcsolatban. Lapoz, becsukja a könyvet, elszalad, játszik, amíg a szülő csak egy csendes, nyugodt félórácskát szeretett volna vele eltölteni. Le fog valaha nyugodni a gyerekem az esti mese idejére? Egyszer meg fogja hallgatni a hosszabb történeteket is?

Ezekre a kérdésekre keressük most a választ! (A bejegyzésben a szegedi Csillagtéri Bölcsődében készült képeket mutatok Nektek, hogy lássátok, bizony okosan, ügyesen "egy zsák kis bolhát" is le lehet könyvekkel kötni :D )

Mielőtt a hogyanokba belemerülnénk, lássuk, miért is fontos a kis totyogósunknak, hogy minden nap forgassunk közösen mondókás-, verses- vagy meséskönyveket. Azt már tudjuk, hogy a gyerekek megfelelő érzelmi és értelmi fejlődéséhez elengedhetetlen a mindennapos mesélés de...

...melyek azok a pozitív hatások, melyekkel a mesék, versek kifejezetten a kis totyogósok fejlődését segítik?

  • A kicsiknek egyik napról a másikra „baba-üzemmódból“ „kisgyerek-üzemmódba“ kell váltaniuk. Már nem egy helyben ülnek, heverésznek egész nap. Már nincsenek anya vagy apa segítségére kényszerülve, ha valami fontos megnézni, megtapogatni, megízlelni valójuk van. A világ minden csodája arra vár, hogy valaki felfedezze. Erre persze egy totyogós 24 órája nem elég (bár beletesznek apait-anyait, hogy kihasználják a napot! :D ). A mesekönyvek, a hozzájuk hasonló mesehősök kalandjai, tapasztalásai olyan ismereteket közvetítenek a gyerekek felé, melyek ők talán még soha nem tapasztaltak, de a tudás bármikor jól jöhet nekik. Boribon, Maszat, Kicsi Mimi, Kippkopp és a többiek csupa hasznos ismerettel vértezik fel a kicsiket. Segítenek megérteni a világ folyását, legyőzni a félelmeket orvostól, sötéttől, új helyzetektől...
  • A felolvasott versek, mesék segítenek a szókincs bővítésében. Azt hiszem, nincsen olyan szülő, aki ebben a korban ne csodálkozna rá a gyereke fejlődésére, amit napról-napra produkál. A mesék szövegein keresztül rengeteg olyan szóval ismerkedik meg a kisgyerek, amelyeket az otthoni közegben a szüleivel nem használna. Óriási tudást lehet ezeknek a kis könyveknek a segítségével átadni. A színek, a számok, a formák, az állatok, járművek, évszakok, ruhadarabok… mind-mind észrevétlenül, játékosan kerülnek be a gyerek mindennapi szóhasználatába.
  • A napi rutin részévé váló közös olvasás, éneklés, mondókázás óriási biztonságérzetet ad a kisgyerekeknek. A napi pár perc, amelyet csak a kicsikre figyelve töltünk, feltöltődést jelentenek szülőnek és gyereknek egyaránt. Egy világnyi új információ toporog a kis agyuk kapujában befogadásra várva, ami bizony igen gyakran fárasztja ki őket. Annyira, hogy már nem tudják kordában tartani az érzelmeiket. A mesékkel, mesélésekkel ezeket a szituációkat is könnyebben tudjuk megoldani.

Ez tehát az elmélet: mesélj minden nap! Találj egy fél-egy órát napközben vagy esténként elalvás előtt, kuckózzatok be, bújjatok össze és olvassatok, olvassatok, olvassatok…

De a 2-3 évesek nem túl gyakran működnek tankönyvszerűen, így előfordulhatnak kisebb-nagyobb fennakadások a folyamatban. Nehéz egy ott sem lévő gyereknek mesélni. És bizony van olyan gyerek, akinek az egyhelyben maradási rekordja nem éri el a 2 percet, nem hogy egy mesére való időt. Nehéz egy ott lévő, de éppen a kanapéról hátraszaltózó totyogósnak is mesélni, mert nehéz a könyvet és a pörgőforgó kicsit tartani és lapozni, mutogatni, önfeledten mesélni egy időben. Vannak csendesebb alanyok is, akik csak diszkréten odébb vonulnak és rajzolgatnak, merengnek, kisautókat vagy dínókat pakolásznak, miközben anyuka vagy apuka azon gondolkozik, lenne talán neki éppen jobb dolga is. Úgy tűnik, nincs most túl nagy igény a jelenlétére.

1376414_509095032510140_1453972384_n.jpg

Álljon hát itt néhány tévhit cáfolata a mesélésről és a mesélés szabályszerű kivitelezéséről:

  • Nem minden könyvet kell a gyerekednek szeretnie! Ahogyan neked is lehetnek rossz választásaid és félreteszed azokat (Mert ugye félreteszed, és nem szenveded végig???), úgy a gyerekeinket sem érdekelheti minden. Bátran váltsatok könyvet, ha nem köti le a kicsit! Azért vannak a könyvtárak, hogy bőven legyen muníciód a gyerek ízlésének tesztelésére. Ha egy történet nem tetszik neki, akkor még később, pár hónap múlva újra kihozhatjátok. Lehet, hogy pár hétig aztán az lesz a jollyjoker.
  • Nem baj, ha egy történetet sokszor (százszor, ezerszer :D ) kell felolvasnod. Mindenkinek ismerős a helyzet, amikor heteken át ugyanazt a mesét kell felolvasni és már a szőr áll fel a hátadon a borítót látva, de ezeknek az ismétléseknek komoly oka van. Erről is fogunk majd értekezni, most csak annyit: Tarts ki! 18 évesen már biztosan nem Kippkopp karácsonyáról fog olvasni a gyereked! :D
  • Nem jelent semmi rosszat, ha a gyereked nem tud egy teljes mesét végighallgatni egy helyben ülve vagy hozzádbújva! A legközelebbi játszóterezésnél semmi mást ne csinálj, csak arra figyelj, mennyiféle habitusú kisgyerek fordul meg körülöttetek. Ha elfogadjuk, hogy a játszótéren ezernyi módon játszanak, barátkoznak a kicsik, miért akarnánk a mesehallgatási szokásaikat egy szűkös kis kockába belepasszírozni? (Persze ez minden másra is igaz velük kapcsolatban :D ) Mesélés közben alkalmazkodj az SAJÁT GYEREKED igényeihez! Miért ne vihetne be a gyerek az ágyba magával egy kisautót vagy egy öltöztetős babát a mesélés idejére, ha azzal leköti a felesleges energiáit és közben szívja magába a meséből jövő infókat, új szavakat?
  • Ha egy kisgyerek mással (is) foglalkozik mesehallgatás közben, az nem teszi feleslegessé a felolvasást. Attól, hogy mesehallgatás közben színez, játszik, motoszkál, teljesen bele tud felejtkezni a történetbe. Gondolom, neked is volt már olyan élményed, hogy egy felnőttek közötti beszélgetésnél kitekintettél a kicsire, láttad nem figyel, így komolyabb témákat kezdtetek kivesézni. Aztán egyszer csak a kicsi beszúrt valamit a beszélgetésetekre vonatkozóan, és akkor döbbentél rá, hogy mindent hall. Maradjunk annyiban, bámulatos fülük, agyuk, szemük van és amire szükségük van, azt bizony kiszűrik a környezetükből.1377227_509094795843497_345181487_n.jpg

Mit tehetsz szülőként, hogy a korosztályi sajátosságokat figyelembe véve a legjobbat hozd ki a mesélésre, könyvnézegetésre szánt közös időből?

  • Irodalmi szövegeket, információkat a világról nem csak mesekönyvekben találtok. Legyenek változatosak a könyves kalandjaitok! A versek, verses mesék, mondókák, dalok ugyanolyan irodalmi értékkel bírnak, és a gyerekek fejlődésére gyakorolt pozitív hatásaik sem maradnak le semmivel sem a mesekönyvek mögött.
  • A közös olvasás maradjon meg pozitív élménynek mindkettőtök számára! Ne stresszeld magad, ha egyik napról a másikra változik a gyerek hozzáállása a mesekönyvekhez, tartsd tiszteletben és fogadd el a fejlődési szakaszaiból adódó változásokat. Amit tehetsz, hogy nem adod fel és finoman, szeretettel kitartasz a napi lapozás, könyvnézegetés, közös mondókázás, verselés mellett. Idővel a gyereked újra nyitottá válik a nyugodtabb, hosszabb lélegzetű mesélésekre is.
  • Ne ragaszkodj a könyvből meséléshez! A „Neveljünk olvasókat!“ csoportban többen is leírták már, hogy az esti mesélés náluk úgy alakul, hogy a nap eseményeit mesélik el saját szavaikkal. Esetleg nem is a kicsik nevét használva, hanem egy állandó szereplővel, kisállattal előadva. A mesélés ezzel is tökéletesen eléri célját, hiszen segít a sok izgalmas, de ugyanakkor roppant megterhelő esemény feldolgozásában és biztosítja azt a nagyon fontos fél-egy órát, amely alatt a kicsi 100%-os figyelmünket élvezi.
  • Ha mesélsz, akkor mesélj rendesen! :D Mesélés közben engedd el magad! Éld bele magad te is a történetbe, váltogasd a karakterek hangjait, utánozd a hangokat, figyelj a kicsi kérdéseire, és ha kell, többször is menjetek vissza egy-egy részhez, ha a gyereket az nagyon érdekli. Egy 4-5 oldalas, 15 mondatos mese is tucatnyi ismeretlen szót rejthet egy 2 évesnek. Ne csodálkozz rajta, ha nem engedi, hogy egy-egy oldalt továbblapozzatok.
  • Engedd, hogy olvasnivalót válasszon! Újra és újra elismétlem, mennyire fontos, hogy már kicsi korban elkezdjétek a könyvtárazást! Böngésszetek, válogassatok közösen, és ha valamit nagyon megszeret, azt meg is lehet vásárolni, hogy újra és újra elolvashassátok.
  • Figyeld, mi az, ami különösen érdekli, és az alapján válogass olvasni- vagy nézegetni valót! Lehet, hogy éppen a cicák, kutyák, traktorok vagy a kukásautó, esetleg a királylányok kerülnek a középpontba nála. Érdemes ezekről kicsiknek szóló ismeretterjesztő könyveket keresni, amelyek hála a mai könyvkiadásnak, színesek, szagosak, izegnek-mozognak. Mesélésre ezek is alkalmasak, csak esetleg nagyobb kreatívitást igényelnek a szülőktől. De ami a lényeg! Ezeken keresztül aztán szép lassan kúszhatnak be a pár oldalas mesekönyvek is, és már bent is vagyunk a célegyenesben! :D
  • A gyerek korának megfelelő könyvekből szemezgessetek! Amíg nagyon pici és nem tud szólni, hogy egy kukkot sem ért a történetből, előfordulhat, hogy a korosztályát jóval meghaladó meséket olvasnak fel a babáknak, arra hivatkozva, hogy olyan figyelmesen hallgatja. Ez azonban csak pár hónapos korig működik, amikor a mesélés legnagyobb hatása a szülő megnyugtató jelenlétében, hangjában van, de később nagyon becsapós lehet, hiszen így a kicsi a mesélést azzal a „katyavasszal“ azonosítja, amit anyától, apától hall, de nem ért belőle semmit. Egy egy-kétévesnek hiába olvasunk fel gyerekregényeket, ha a hallottak alapján nem indul el a kis fejében az a bizonyos „belső mozi“. Hiszen hogyan is indulna el, ha a leírt kalandok részletei köszönő viszonyban sincsenek az általa ismert környezettel! Egy totyogósnak egy pocsolyába ugrás még feldolgozható kaland, de egy tengeri ütközettel vagy Tündér Lalával nem fog tudni túl sokat kezdeni.
  • Nem csak mesekönyvből lehet mesélni! Szerezzetek be böngészőket és meséljetek a képeken látott részletek alapján, vagy használjatok matató textilkönyveket, ahol a kicsik kezei is szerepet kapnak. Legyenek a polcon zörgős, pörgős, kisablakos könyvek is, hogy a kicsik minden érzékszerve kellő elfoglaltsághoz jusson. Remek könyves elfoglaltság lehet egy családi fotókból álló saját könyv megszerkesztése is. Mekkora csoda a családtagokat felvonultató könyv, amelyből újra és újra fel tudjátok eleveníteni a közös emlékeket. Ne feledjétek! A mesélés bevezetése mellett ebben a korban a másik fontos cél, maguk a könyvek megszerettetése.
  • Legyenek a könyvek mindig elérhető helyen! Kosár, kispolc, fadoboz, kiskocsi. Bármi megfelel, amiben kényelmesen válogathat, böngészhet a kicsi. Hiszen a legkisebbeknek szóló lapozók vagy ismeretterjesztő könyvek anya és apa nélkül is élvezhetőek és mindig tartogatnak felfedezni- és megmutatni valókat. Ezzel is erősíteni tudjuk a gyerekekben, hogy a könyv a kis életük állandó és elmaradhatatlan része.
  • Vigyetek mindenhová magatokkal könyvet! Orvosi váró, hosszabb utazás, étterem, kirándulás. Rengeteget fog segíteni egy nyűgös, unatkozó gyerek elfoglalásában egy régi kedvenc felbukkanása anya táskájából.
  • Olvassatok jó könyveket! Az Égigérőn leginkább ebben tudok Nektek segíteni. Idebiggyesztek néhány válogatást, amelyekből konkrét könyvajánlásokat is kaphattok a minimolyok könyvre és mesére szoktatásához.

Könyvet minden babakézbe! - Mikor, mivel és hogyan tudjátok megszerettetni kisbabáitokkal a könyvet?

Babát vársz vagy kisgyereket nevelsz? Akkor ezt a listát neked készítettük! - 15+1 nagyszerű mondókás könyv, ölbeli játékokkal

(Van!) Élet a Bogyón és Babócán túl - Képeskönyvek 2-3 éves mesehallgatóknak

Szívesen csatlakoznál az Égigérő mára 7000 tagot számláló "Neveljünk olvasókat!" csoportjához? Szülőként, pedagógusként, gyerekekkel vagy könyvekkel foglalkozó szakemberként, irodalomrajongóként érdekel a gyerek-, és ifjúsági irodalom, a mesélés, az olvasóvá nevelés? Csak egy kattintás a képre, 3 kérdés megválaszolása és már nyitom is a kaput!

43051430_1893700910716205_3099234459329757184_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://egigerokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr6214732203